Szóval itt ez a nagyszerű videó ezen a tényleg csodálatos csatornán. Aki nem ismeri: a MinutePhysics-en nagyon sok érdekesebbnél-érdekesebb dolgot tudhatunk meg és nagyon érdemes nézni. Viszont ez a videó speciel nagyon mellé lő. Az érv, amit itt megkapunk amellett szól, hogy az egész világ "matematikai" abban az értelemben, hogy minden létező dolognak csak matematikai tulajdonságai vannak. Érdekes feltevés, de sajnos a narrátor, Max Tegmark, az MIT asztrofizikusa, végzetesen összekavar egy csomó fogalmat. Ha már ő is melléfogott ezzel a kérdéssel, talán érdemes néhány bekezdést szentelni rá nekünk is.

A napokban böngészgettem a neten, egyszer csak belefutottam ebbe a nagyszerű hírbe:a tudomány kiderítette, mitől függ a boldogságunk. Apró bibi: ahhoz, hogy a tudósok megmérjék, mitől leszünk boldogok, már eleve tudniuk kell, mi a boldogság. Csakhogy, és itt a baj, ez a kérdés bizony nem olyasmi, amit kísérleti úton, vagy a puszta józan észre támaszkodva el lehet dönteni, ahogy a kísérlet vezetője, Sonja Lyubomirsky szeretné. Ez bizony egy ízig-vérig filozófiai kérdés, amivel a pszichológusoknak alkalmasint számolni kell, ha már a boldogság kutatására adják a fejüket.

A héten bejárta a világot az állítólag történelmi jelentőségű esemény (vagy valami olyasmi) híre: egy számítógép átment a híres-neves Turing teszten. Sokak szerint ez az esemény mérföldkő a mesterséges intelligencia kutatás történetében. Ugyan pár hónapja már írtam erről a témáról, úgy gondoltam, nem mehetek el szó nélkül emellett az esemény mellett. Nézzük tehát meg, mekkora jelentősége is van valójában ennek az egész Turing tesztes balhénak.

Nemrég részt vettem egy beszélgetésen, ahol (legnagyobb örömömre) egy filófaktoros írást vitattunk meg. A beszélgetés résztvevői többnyire biológushallgatók, illetve egyéb természettudományos érdeklődésű egyetemisták voltak. Az egyik meghatározó jelenség, ami föltűnt nekem a beszélgetés közben, hogy rengetegszer kerültek elő ilyen érvek: "az emberi evolúció ilyen-és-ilyen, tehát a társadalmat így és így kellene berendeznünk." Vagy: "az emberi fiziológia ilyen és ilyen, tehát az embereknek ezt és ezt kellene tenniük." De vajon ténylegesen le tudjuk vezetni a biológiából a moralitást? Remélem, a cikk végére beláthatjuk, hogy a válasz: nem.

Igen, igen, Tomcat híres-neves lövöldözős balhéjáról akarok beszélni és nem, nem fogom sem őt sem a történet többi szereplőjét elmondani ennek-annak. Helyette egy filozófiai kérdést szeretnék feltenni: ha Magyarországon mindenki úgy gondolná, hogy a rendőrséget megkerülve önbíráskodni oké (mert mondjuk a rendőrség nem tudja ellátni a feladatát stb.), akkor tényleg oké is volna? Más szavakkal: felhatalmazhat-e bárkit az emberek támogatása arra, hogy olyasmit csináljon, amit elvileg csak a rendőrségnek volna szabad?

Azt hiszem, ideje pár szót ejteni a logikáról, ha már az eddigiek során annyiszor érveltünk, mutattunk ki ellentmondásokat, és vontunk le következtetéseket. Szóval mi is pontosan a logika? Nos, a helyzet az, hogy nem tudjuk (bocsi Logika Tanszék). A standard megközelítés szerint a logika a helyes következtetés tudománya. Ez a valami első látásra félúton van a matematika és a retorika között, aztán a végén kiderül, hogy ez az egész mindenség alapja. És mint a mindenség alapja általában, egyáltalán nem világos, hogy mi is az.

A "marxizmus" szó sokak fülében ugyanolyan rosszul cseng, mint a "fasizmus" és ha meghallják, hogy valaki "marxista", egy ördögi figurára gondolnak, aki a világ elpusztításán, de legalábbis Észak-Korea szerű diktatúrák kiépítésén dolgozik. Itt Magyarországon sokszor különösen nehéz belátni, hogyan lehet valaki ténylegesen elkötelezett marxista, azok után, amit a "marxizmus" itthon művelt. A filozófia világában viszont a marxizmusnak egyáltalán nincs ilyen rossz híre és ez nem is véletlen. Nézzük meg, miért.

A Mindennapi Filozófia blog nemrég hozott egy írást arról, mit válaszoltak az idei filozófia OKTV-sek a kérdésre, "Minek filozofálni". Egyrészt nagyon meghatott, hogy a középiskolai tanulmányi verseny résztvevői mi minden szépet gondolnak a filozófiáról (már ha nem azért írták, amit írtak, hogy jó helyezést kapjanak), másrészt újra ráébredtem, mennyire fontos volna előmozdítani a középiskolai filozófiaoktatást kis hazánkban. Elhatároztam tehát, hogy megírom, miért kellene a diákoknak többet találkozniuk filozófiával.

Érzem én, hogy előbb-utóbb neki kell ugrani ennek a nagyszabású filozófiai témának is. Gondoltam kezdjük néhány rettenetesen rossz érvvel, amiket ráadásul egy filozófiaprofesszor (Peter Kreeft, Boston College) prezentál a fenti videóban. Ez az egyébként szörnyűséges YouTube csatorna gondozásában készült videó jól mutatja, milyen sokféle módon kerülhetünk tévútra a vallással kapcsolatos érvelésben, sőt az érvelésben egyáltalán, így aztán úgy gondoltam, ez egy különösen jó kiindulópont lesz. De ne féljetek, egy másik posztban prezentálok néhány jó érvet is Isten létezése mellett. Én magam pedig, ahogy jó szofistához illik, nem kötelezem el magam egyik álláspont mellett sem.

Nemrég megnéztem Spike Jonze Her című filmjét, ami nem csak szórakoztató volt, de érzékeny filozófiai kérdéseket is boncolgatott. A filmben a főszereplő Theodore nem Windows 8-at telepít a gépére, hanem egy olyan operációs rendszert, aminek mesterséges intelligenciája van. Vagy mesterségesen intelligens? Mindegy, a lényeg az, hogy mivel ez a számítógép Scarlett Johanson hangján szólal meg és Theodore amúgy is kicsit antiszoc, beleszeret a számítógépbe, aki viszont szereti és ebből mindenféle bonyodalmak vannak.

A számunkra fontos kérdés persze az: lehetséges-e, hogy a számítógép tényleg szereti Theodore-t, vagy az (ő?) csak úgy csinál mintha szeretné, de ez legfeljebb ügyes látszat lehet. Ahhoz, hogy ezt megtudjuk (oké, hogy közelebb kerüljünk a válaszhoz), meg kell fontolnunk néhány dolgot a mesterséges intelligencia és a tudat filozófiájával kapcsolatban.