A Mindennapi Filozófia blog nemrég hozott egy írást arról, mit válaszoltak az idei filozófia OKTV-sek a kérdésre, "Minek filozofálni". Egyrészt nagyon meghatott, hogy a középiskolai tanulmányi verseny résztvevői mi minden szépet gondolnak a filozófiáról (már ha nem azért írták, amit írtak, hogy jó helyezést kapjanak), másrészt újra ráébredtem, mennyire fontos volna előmozdítani a középiskolai filozófiaoktatást kis hazánkban. Elhatároztam tehát, hogy megírom, miért kellene a diákoknak többet találkozniuk filozófiával.
Miért érdemes filozofálni? „Inkább szembesülés a nem-tudással, mint a hamis önáltatás.” „Ha mást nem, de méltóságot, azt ad az életnek.” „Filozofálni jó és kell, mert általa megismerhetjük magunkat és a világot olyan minőségben, ahogyan más módon nem lehet.” Ilyen és ehhez hasonló válaszokat adtak a kérdésre az idei OKTV versenyzői. A középiskolásoknak, akik ezeket írták, természetesen nagyon igazuk van. Éppen ezért meglepő, hogy az utóbbi időben a magyarországi filozófiaoktatás - különösen a középiskolákban - egyre nehezebb helyzetbe kerül.
Magyarországon sok középiskolában egyáltalán nincs filozófiaoktatás - az enyémben sem volt -, ahol van, ott is legfeljebb 12. osztályban választható fakultációként heti 1-2 órában. Kevés egyetemi szak kéri felvételikor a filozófia emelt szintű érettségit, ezért kevesen is tesznek ilyet, ami tovább csökkenti a diákok és iskolák érdeklődését a témában. Persze az olyan rendezvények, mint a Filozófiai Diáktalálkozó vagy az OKTV érdemei nem elhanyagolhatóak, de kétségtelen, hogy az átlagos magyar középiskolás elenyészően keveset találkozik filozófiával. Ehhez képest például Franciaországban vagy Olaszországban az átlagos középiskolás a tanulmányai alatt végig masszívan ki van téve a filozófiának.
Persze lehet azt mondani, hogy ez jól van így, és különben is, nézzük meg, mire mennek a franciák azzal a sok filozófiával. Hogy ez miért rossz elgondolás, és hogy miért lenne rettenetesen fontos, hogy a középiskolások több filozófiával találkozzanak, arra éppen az OKTV-sek adják meg a választ.
Ahogy az egyik versenyző írja, a filozófia támaszt nyújt "a múlt és jelenkori gondolkodók által ösvényeket jelöl ki, amelyeken járhatunk, amelyek tájékozódásul szolgálhatnak a saját utunk megtalálásához."
A középiskola (egyebek mellett) az az időszak, amelynek során az ember kialakítja a világlátását, szembesül az emberi lét nagy kérdéseivel és meghozza azokat az alapvető döntéseket, amelyek meghatározzák, miféle ember, állampolgár, barát, ellenség, stb. lesz belőle a későbbiekben. Eközben rengeteg minden befolyásolja, a család, a barátok, az ismerősök, és nem ritkán vallási és politikai hatások is. Talán nem volna baj, ha ebben a folyamatban a filozófiának is jutna némi szerep.
Elvégre a filozófia az elmúlt évezredek legmélyebb gondolkodóinak az élet nagy kérdéseire -"mért vagyok itt", "mit kell tennem", stb. - adott válaszkísérleteinek gyűjteménye. Mi lenne, ha a fiatal generációk világlátásának formálásában nem csak a különböző vallási felekezetek, politikai ideológiák, death metal zenekarok, hanem ezek a gondolkodók is részt vennének? Nem lennénk sokkal előrébb?
Nem arról van szó persze, hogy aki filozófiát tanult, abból rossz ember nem lehet. Ez nyilván nincs így. Mégis, a filozófia egy olyan intellektuális eszköztárral láthatja el az embert, ami fogódzóként szolgálhat a számára az élet labirintusában való tájékozódáshoz. Amint a diák kikerül a nagybetűs életbe, vélemények, világlátások tömkelege zúdul a nyakába, amelyekről ki kell alakítania a véleményét. Folyamatosan döntéseket kell hoznia arról, mit tegyen és mit gondoljon. Nehéz lenne tagadni, hogy néminemű segítséget nyújthat a számára ha tudja, az európai szellem színe virága mit gondolt ezekről a dolgokról.
A filozófia számos tanulsággal szolgál az ember számára. Az egyik legnagyobb érdeme - ahogy az egyik versenyző megfogalmazza -, hogy "emlékeztet a bizonyosság hiányára, amivel, mint mindenkinek, nekem is szembe kell néznem újra meg újra, akár akarom, akár nem." A filozófiában járatos ember tudja, hogy a világ nagy kérdéseiről nem csak egyfélét lehet gondolni és hogy soha nem lehetünk túlontúl biztosak a saját igazunkban.
Ha engem kérdeztek, a legjobb ellenszer a bigottság, dogmatizmus, a zárt eszmerendszerek iránti fanatikus elköteleződés ellen az, ha az ember megérti, hogy a világnézetek milyen sokasága létezik és azok mellett ilyen erős érvek szólhatnak. Hogy nem lehet egyszerűen azt mondani, "a vallásosak/ateisták / baloldaliak/jobboldaliak / bölcsészek/mérnökök hülyék, nekem pedig nyilván igazam van", mert ezeknél sokkal mélyebb és alapvetőbb kérdések felett sem sikerült nálunk sokkal-sokkal nagyobb szellemeknek dűlőre jutni.
Ha van cél, amit a középiskolai oktatásnak el kell érnie, akkor az biztosan ennek a kritikai hozzáállásnak az elplántálása a diákok lelkében és nem fél másodperc alatt megguglizható tényanyag frontális közvetítése négy kínkeserves éven át.
És nem elhanyagolható az a tény sem, hogy - amint az egyik már idézett diák mondja - a filozófia méltóságot is ad az ember életének. "Véleményem szerint a filozófus bátor ember, megpróbálja megismerni önmagát és a környezetét, kihívás elé állítja elméjét, a sűrű ellentmondások között néha tükröt talál, melyben az embert gondolkodó lényként pillanthatja meg." - írja az egyik versenyző. Persze lehet, hogy ő is kiábrándul, amikor az első filozófiaprofesszor anélkül pontozza le a dolgozatát, hogy olvasta volna.
De a lényeg attól még érvényes: a filozofikus világszemlélet kölcsönözhet egyfajta tartást, méltóságot az embernek, egyfajta útmutatást arra nézve, hogyan őrizheti meg a morális és intellektuális integritását olyan helyzetekben például, mint amibe Szókratész keveredett.
Nem mondom, hogy ha kötelező lenne a filozófia, Budapest utcáit hirtelen elárasztanák a tógába öltözött tizenévesek arról faggatva az embereket, hogy mi az erény. Azt viszont igenis állítom, hogy ha a fiatalságot megfelelően tanítanánk filozófiára (tehát ha nem csak lenyomnánk a filozófiatörténetet a torkukon), akkor sokkal-sokkal nehezebb lenne gyűlöletbeszédekkel és álokoskodással megnyerni őket különböző szélsőséges ideológiáknak, vallási fundamentalizmusnak, miegymásnak.
Egyszóval a filozófiaoktatás - ha jól csináljuk - könnyen azt eredményezheti, hogy a diákok nem teljesen zavaros világlátással lépnek ki az életbe, hanem felkészült kritikus gondolkodókként, akik számára ismerősek az európai szellem legnagyobb alkotásai, akiknek van valami fogalmuk arról, hogyan válogassák meg, kinek hisznek és miért, milyen politikai, erkölcsi, stb. nézeteket fogadjanak el. Akik talán toleránsabbak mások nézeteivel szemben tudván, hogy senki álláspontja sem megdönthetetlenül bizonyos. És hát nem volna szép egy olyan világban élni, amiben a tinédzser fiúk és lányok cigizés közben szókratikus beszélgetéseket folytatnak az iskolaudvaron? Izé...
Nos, amíg nem csinálnak egy filozófus-holtköltőktársaságát, hogy vizuálisan is bebizonyítsák, amit mondtam, addig érjétek be ezekkel az érvekkel és pláne kommenteljetek, várom a véleményeket.
