A "marxizmus" szó sokak fülében ugyanolyan rosszul cseng, mint a "fasizmus" és ha meghallják, hogy valaki "marxista", egy ördögi figurára gondolnak, aki a világ elpusztításán, de legalábbis Észak-Korea szerű diktatúrák kiépítésén dolgozik. Itt Magyarországon sokszor különösen nehéz belátni, hogyan lehet valaki ténylegesen elkötelezett marxista, azok után, amit a "marxizmus" itthon művelt. A filozófia világában viszont a marxizmusnak egyáltalán nincs ilyen rossz híre és ez nem is véletlen. Nézzük meg, miért.
Először is mi az a marxizmus? Erre nincs egyértelmű válasz, marxizmusból is sokféle van, létezik humanista marxizmus, strukturalista marxizmus, posztmarxizmus, neo-marxizmus és így tovább. Ami szintén megnehezíti a dolgunkat az az, hogy a marxizmusoknak csak egy része filozófiai irányzat, más része politikai felfogás és néha ezek nem válnak el élesen egymástól. De ami mindezt összeköti az az, hogy valahogyan arra vezetik vissza az elgondolásaikat, amiket a tizenkilencedik század közepétől kezdve Karl Marx és Friedrich Engels összeírogattak.
De ki az a Marx tulajdonképpen? Marx egy német közgazdász, történészféleség és filozófus volt. Főműve a Tőke, amelyben a modern kapitalista társadalom működését igyekszik elemezni egyrészt közgazdasági, másrészt filozófiai szempontból. Emellett Marx kidolgozott egy átfogó társadalom- és történelemfilozófiát is. Ennek lényege (nagyjában-egészében), hogy a társadalom felépítését a kormányzati rendszertől a fennálló ideológián át a vallásig teljes egészében gazdasági tényezők, konkrétan a termelés sajátosságai határozzák meg. Például az ipari forradalom utáni társadalmak minden jellegzetessége levezethető abból, hogy a forgalomban lévő termékeket nagyüzemileg termelik gyári munkások segítségével és szabad piacon értékesítik. A történelem hajtóereje nem más, mint a termelési módok fejlődése, amely termelési módok folyton átalakítják, mondhatni a maguk képére formálják a társadalmi felépítményt, de amelyek végső soron mindig meghatározzák, hogy milyen társadalmi forma is jön létre. Ezt az alapvetést többé-kevésbé, erősebb vagy gyengébb formában a legtöbb marxista ma is elfogadja.
Oké, de hogy jön ehhez a kommunizmus, meg a munkások, meg a forradalom, meg hogy minden közös? Marx úgy gondolta, hogy a kapitalista termelési forma előbb-utóbb szükségszerűen (közgazdasági összefüggésekből levezethető módon) át fogja adni a helyét egy olyan termelési formának, ahol a termelőeszközök nem egy gyártulajdonos vagy tőkés, hanem a közösség vagy a munkások kezében van. Egy ilyen termelési forma aztán szükségszerűen egy új társadalmi berendezkedést hoz létre, ezt hívta Marx kommunizmusnak. Hogy ez pontosan milyen lenne, arról nem sokat mondott. Amit tudunk, hogy a kommunizmusnak az iparilag legfejlettebb országokban kell létrejönnie (értelemszerűen a kapitalizmust ott lehet meghaladni, ahol van) és hogy valamilyen forradalmi esemény során, amikor az eddig elnyomott és kizsákmányolt munkások, proletárok átveszik a hatalmat. Ezt az elképzelést napjainkban számos okból kevés marxista osztja.
Gondolják-e a marxisták, hogy egy véres forradalom keretein belül fel kell akasztanunk az összes multi vezetőjét? Ömm... nem. Maga a forradalom téma is elég vitatott. Röviddel Marx halála után már két részre szakadtak a marxisták: a determinista marxisták szerint a történelmi és gazdasági szükségszerűség magától összehozza a kommunizmust, nincs szükség semmilyen szervezett forradalomra. A forradalmi marxisták szerint épp az ellenkezője igaz.
Gondolják-e a marxisták, hogy (proletár) diktatúrát kell bevezetni, hogy létrejöhessen a kommunizmus? Ez megint csak egy nagyon vitatott kérdéskör. Kétségtelenül voltak és vannak olyan marxisták, akik szerint egyrészt szükség van forradalomra, másrészt ezt egy ideológiailag képzett élcsapatnak kell vezetnie, akik segíteni tudják a forradalmi osztály (például a proletariátus) szerveződését. De ugyanígy vannak olyanok, akik szerint ez az ötlet teljes mértékben értelmetlen. Ami biztos: a marxizmusból, mint filozófiából és eszmerendszerből nem következik sem explicite sem implicite sem a sztálinizmus, sem az, hogy a vezérnek szabad az exbarátnője teljes családját kiirtania, ha olyanja van.
Igaza volt-e Marxnak? Nos, attól függ, miben. Marx elméletének egy jó nagy részéről ma már a legtöbben (marxisták is) úgy gondolják, hogy nem igaz. Közgazdaságtani elgondolásai sokszor olyan alapvetésekre épültek, amelyeket a mai közgazdászok elvetnek, előrejelzései közül szinte egyik sem vált valóra.
Ennek ellenére Marx elgondolásai és a marxizmus közel sincsenek annyira rossz állapotban. Először is Marx fogalomhasználata rendkívül nagy hatást gyakorolt a huszadik századi szociológiára, történelemtudományra, filozófiára. Az "osztály", az "elidegenedés", az "ideológia" mind olyan fogalmak, amelyeket ugyan nem Marx talált ki, de az a mód, ahogy használta őket, alapvetően határozta meg az ezekről a jelenségekről alkotott elképzeléseinket.
De Marx alapvető érdeme az, hogy rámutatott, a történelmet, a gazdaságot, sőt sokszor a gondolkodásunkat is meghatározhatják olyan tényezők, amelyekről mit sem tudunk. A tágabb társadalmi és gazdasági környezet még ha nem is tudunk róla, igenis meghatározza azt, hogy hogyan látjuk a világot, nem vagyunk állandóan teljes mértékben urai a saját elménknek. Ha engem kérdeztek, ez a belátás alapvető jelentőségű a kritikusan gondolkodó ember számára. Ha ugyanis valaki azt hiszi, mindig pontosan tudja, mit miért tesz és gondol, akkor soha nem fogja megkérdőjelezni magát. Ha viszont valaki úgy véli, hogy a fennálló társadalom, ideológia, sőt gazdaság tudtán kívül is befolyásolhatja a gondolkodását, akkor sokkal inkább hajlamos lesz megkérdőjelezni saját magát és kritikusan viszonyulni a világról alkotott elképzeléseihez.
