Ha felteszik nekünk a kérdést, mivel foglalkoznak a filozófusok, talán olyasmiket mondunk, hogy "az élet értelmével", a "végső kérdésekkel", vagy valami ilyesmik. Ha viszont kinyitunk egy filozófiakönyvet, meglepő dologgal szembesülünk: többnyire nem annyira "végső", "nagy" kérdésekről, mint inkább apróságokról van benne szó, például az észlelésről, a nyelvi jelentés természetéről, az emlékezésről, matematikáról, stb.
Hogy is van ez? Akkor mi is igazából a filozófia? A következőkben elmondom, szerintem hogyan érdemes gondolkodni a filozófiáról.
Ha engem kérdeztek, a filozófia mindig azt a kérdést teszi fel, "mi ez a dolog tulajdonképpen?", vagy "mi is ez valójában?". Míg a legtöbb természettudomány arra kérdez rá, hogy "hogyan írható le ez a dolog", a legtöbb... másmilyen tevékenység arra, "hogyan oldható meg ez vagy az a probléma?", a filozófia kérdése mindig az: "mi ez itt istenigazából?". Ebben az értelemben vonatkozik a filozófia a "végső" kérdésekre.
Persze ilyesmikről nem csak filozófusok szoktak gondolkodni. Például egy bíró, miközben ki akarja ötölni, mi lenne a legigazságosabb ítélet egy ügyben, könnyen ott találhatja magát, hogy azon gondolkodik, mi is az igazságosság voltaképpen. Sőt valószínű, hogy előbb-utóbb el kell gondolkodnia ezen, ha egyáltalán fel akarja mérni, igazságosak-e az ítéletei vagy sem. Ilyenkor azt hiszem a bíró jobban teszi, ha felismeri, hogy a filozófia területére tévedt, és a filozófusokhoz fordul segítségért.
Ezek szerint bármikor, amikor valaki felteszi a kérdést, "mi is ez vagy az tulajdonképpen?" filozófiai kérdést tesz fel? A magam részéről azt gondolom, igen. Persze igaz az, hogy bizonyos problémák az elmúlt évezredek alatt jobban foglalkoztatták a filozófusokat, mint mások. Többször találkozunk a "mi az igazságosság tulajdonképpen?", mint a "mi egy tamagocsi tulajdonképpen?" kérdéssel.
Milyenek tehát a filozófia tipikus kérdései? Ebből a szempontból a filozófiát, ahogyan az ma létezik, nagyjában-egészében három része oszthatjuk fel: elméleti, történeti, és igen, alkalmazott filozófiára. Az elméleti filozófiához tartoznak nagyjából a következők: metafizika (azzal foglalkozik, mi a létezés, milyen fajta létezők vannak és mi a természetük), episztemológia vagy ismeretelmélet (mi a tudás vagy a megismerés), etika vagy morálfilozófia (mik az értékek (mondjuk)).
Ide tartoznak ezen kívül mindenféle specializált filozófiák, mint például a művészetfilozófia, nyelvfilozófia, matematikafilozófia, stb. Ezek a vizsgált terület, jelenség vagy akármi filozófiai vetületeivel foglalkoznak. Ezek a specializált filozófiák sokszor nem válnak el magától az adott területről: művészek vagy művészettörténészek hajlamosan művészetfilozófiával foglalkozni, és rossz napjaikon matematikusok is matematikafilozófiáznak.
A történeti filozófia vagy egyszerűbben filozófiatörténet -- meglepetés -- a filozófia történetével foglalkozik. De nem ám csak úgy, mint bármelyik fajta eszmetörténet. Szokás ugyanis gondolni, hogy a filozófia sajátos viszonyban áll a saját történetével. Tudniillik, a filozófiatörténet művelése maga is filozofálásnak számít, míg ezzel szemben a fizikatörténet kutatása nem számít automatikusan fizikai kutatásnak (erről persze megoszlanak a vélemények, lásd az én írásomat itt).
Végül az alkalmazott filozófia a filozófiai kutatások valódi életbe való átültetésével foglalkozik. Bár sok ilyen fajta törekvés létezik világszerte, az alkalmazott filozófia még mindig gyerekcipőben jár és igyekszik megtalálni az útját az emberekhez. Olyasmikre kell gondolni, mint a filoterápia, azaz életvezetési tanácsok kidolgozása és életproblémák megoldása filozófiai eszközökkel, üzleti, orvosi, stb. etika, azaz különböző foglalkozási területeken érvényes etikai alapelvek morálfilozófiai alapon történő kidolgozása, és más ehhez hasonlók.
Nos dióhéjban azt gondolom, ez a filozófia: egy olyan tudományterület, amely "mi ez vagy az tulajdonképpen" típusú kérdésekkel foglalkozik "hogyan írható le ez vagy az?" típusú kérdések helyett, és amelynek van elméleti, történeti, de gyakorlati része is.
Ezzel a meghatározással persze sokan nem értenének egyet: a huszadik századi osztrák filozófus, Ludwig Wittgenstein azt gondolta, a filozófia értelmetlenség egy terápiás gyakorlat, ami arra való, hogy a nyelv működésmódjának feltárása révén megszüntesse saját problémáit. Gilles Deleuze és Félix Guattari francia filozófusok szerint a filozófia fogalomteremtés, amit azért csinálunk, hogy a körülöttünk lévő káoszt rendszerbe szervezzük. Az amerikai filozófus W. V. Quine szerint pedig a filozófia folytonos a természettudományokkal, a filozófusok tulajdonképpen ugyanazt csinálják, mint a természettudósok, csak kicsit elvontabban és más módszerekkel.
Kíváncsi vagyok mi a ti véleményetek. Mit gondoltok, mi pontosan a filozófia?
