Érzem én, hogy előbb-utóbb neki kell ugrani ennek a nagyszabású filozófiai témának is. Gondoltam kezdjük néhány rettenetesen rossz érvvel, amiket ráadásul egy filozófiaprofesszor (Peter Kreeft, Boston College) prezentál a fenti videóban. Ez az egyébként szörnyűséges YouTube csatorna gondozásában készült videó jól mutatja, milyen sokféle módon kerülhetünk tévútra a vallással kapcsolatos érvelésben, sőt az érvelésben egyáltalán, így aztán úgy gondoltam, ez egy különösen jó kiindulópont lesz. De ne féljetek, egy másik posztban prezentálok néhány jó érvet is Isten létezése mellett. Én magam pedig, ahogy jó szofistához illik, nem kötelezem el magam egyik álláspont mellett sem.

Szóval a fenti videó nagyjában-egészében Aquinói Szt. Tamás egyik istenérvét használja fel az 5 közül arra, hogy megmutassa, a vallásos hit racionálisabb az ateizmusnál. Mielőtt belemennénk ebbe az istenérvbe, egy megjegyzés az első halálosan durva csúsztatásról 0:18-nál. A professzor azt mondja, "A logika képes megmutatni, hogy van Isten." Oké, szóval egy dolog legyen világos: attól még, hogy lehet logikailag érvényes érvet összerakni valami mellett, nem jelenti, hogy a logika önmagában megmutatja azt a valamit. A logika képes kizárólag önmagában megmutatni, hogy "Ha A és B, akkor A", vagy hogy "Ha nem A és B, akkor nem A vagy nem B", de az olyan fogalmak, mint "Isten" nem szerepelnek a logika szótárában. Tehát ami itt megmutogatja a dolgokat az nem "A logika", hanem egy logikus, ámde filozófiai érvelés.

Oké, szóval az első érv a videóban lényegében nem más, mint Szt. Tamás első, a mozgásból vett istenérve:

Bizonyos dolgok mozognak (azaz változnak). Semmi nem mozog, illetve változik magától, hanem minden dolgot valami változtat. De az egymást mozgató mozgatók sora nem mehet a végtelenségig (hogy miért nem, az csak később derül ki), tehát van egy első mozgató (vagy mozdulatlan mozgató, ahogy Arisztotelész nevezte) és ezt nevezzük Istennek.

Az első ellenvetés, ami a videóban elhangzik az, hogy a kvantummechanika szerint vannak események, amiket semmi nem okoz. Tehát a fenti érvnek van egy hamis premisszája: nem kell, hogy legyen első mozgató, lehet, hogy az első mozgó dolog mozgását semmi sem okozta, így indult be minden.

Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a tudományos eredményeket érdemes óvatosan használni mindenféle érvelésben. Mindig érdemes észben tartani, hogy az elméleti fizika kijelentései egyenletekből és mérési adatokból állnak. Hogy ezeket hogyan interpretáljuk az sokszor egy baromira nem egyértelmű dolog. Például igencsak valószínű, hogy a kvantummechanika okságfogalma egyszerűen nem azonos Szt. Tamáséval, és az egyiket használni a másik ellen nem lehet addig, amíg nem mutattuk, milyen összefüggés van közöttük.

A professzor válasza az első ellenvetésre nagyon vicces. Azt mondja, "csak azért, mert a fizikusok nem látnak semmilyen okot, még nem jelenti, hogy nincs is semmilyen ok". Ez azért nagyon röhejes, mert később a videóban elhangzik egy érv, miszerint onnan tudjuk, hogy az univerzumnak van kezdete, hogy ezt ma minden tudós elfogadja. Most akkor mi van? Hihetünk a tudósoknak, vagy azt kell mondanunk, hogy "csak azért, mert a fizikusok nem látják be, hogy az univerzum mindig is létezett, még nem jelenti, hogy volt kezdete". Legyél konzisztens ember!

Ezután jön egy tisztán dogmatikus kijelentés minden érv nélkül, miszerint a tudomány soha nem fogja megtalálni az első mozgatót. Efölött most hunyjunk szemet és menjünk tovább a második érvre.

A második érv igazából ugyanaz, mint az első, pontosabban az első alátámasztása. Ez az érv amellett szól, hogy szükségszerűen van első mozgató. Egyszerűen azért, mert ha nem volna első mozgató, nem lehetne második sem, sem semelyik rákövetkező. Mivel semmiből nem lesz semmi, ahogy azt már a régi görögök is tudták. Ha tehát nincs első mozgató, akkor soha semmi nem kezd el mozogni, mert semmiféle változás nem történik spontán módon.

Érdekes - és elég gyakori -, hogy a világ teremtettségét sokan ezzel a semmiből nem lesz semmi  premisszával támasztják alá. Azért érdekes, mert a kinyilatkoztatott vallások (judaizmus, kereszténység, iszlám) szerint igenis van olyan, hogy semmiből lesz valami. Tudniillik Istennek a világot a semmiből teremti meg. A korai keresztény egyházatyák rengeteget vitatkoztak ezen a görögökkel, akik szerint ha volt is valamiféle teremtés, akkor a világot alkotó istenség a már eleve ott lévő anyagot formálhatta csak át, nem teremthetett csak úgy új dolgokat. Szóval egy következetes keresztény/zsidó/muszlim elvileg elfogadja, hogy semmiből létrejöhet valami. Hát van ilyen.

A második ellenvetés szerint lehetséges, hogy az univerzum végtelenül öreg és így nincs szükség első mozgatóra. Egyszerűen a dolgok mindig is mozogtak. Válasz (itt jön a vicces rész): a tudósok szerint az univerzumnak volt kezdete (most bezzeg hiszünk nekik), ti. az ősrobbanás. És lévén, hogy valaminek az ősrobbanást is elő kellett idéznie, ezért aztán van egy első mozgató, és ezt nevezzük Istennek.

Ezután jön egy teljesen értelmezhetetlen érvelés, ami nagyjából így szól: honnan tudjuk, hogy az első mozgató Isten és nem például egy másik univerzum (woha! hát bennem fel sem merült, de oké). Onnan, hogy Einstein szerint minden idő relatív az anyaghoz képest (okké... itt hadd emlékeztessek a tudományos eredmények kritikátlan használatának veszélyeire), és mivel minden anyag az ősrobbanás során keletkezett, az ősrobbanás előtt nem volt idő (rendben, de még ha ez így is van, akkor is hogy a fenébe bizonyítja ez, hogy nem egy másik univerzum okozta az ősrobbanást? A kettőnek semmi köze egymáshoz!)

Egyébként ehhez az idő-témához annyit tennék hozzá, hogy ehhez egyrészt nem kellett Einstein, már Szt. Ágoston is felhozta ez az érvet, például a Vallomásokban. A másik dolog viszont, hogy ha a teremtés előtt nem volt idő, akkor az egész első istenérv beborul. Miért? Mert az első istenérv a változás jelenségén alapul. Azon ti., hogy minden változik és minden változásnak oka van. De minden változás szükségszerűen időben zajlik le. Ha tehát nincs idő, akkor nincs változás, és nincs okozás sem. Akkor viszont Isten nem okozhatta az ősrobbanást, hiszen az ősrobbanás előtt egyáltalán lehetetlen volt okozni. (Ez persze nem egy vízhatlan érvelés, csak fel akarom hívni a figyelmet néhány konzinsztencia bajra)

A professzor ezután egy hirtelen ugrással rátér a multiverzum témájára, azaz arra a kérdésre, hogy létezik-e megszámlálhatatlanul sok másik univerzum a miénk mellett is. Ha össze vagytok zavarodva, hogy hogy kerültünk a "teremtett-e a világ?" kérdéstől a "létezik-e végtelen sok másik univerzum"-hoz, ne csodálkozzatok. A kapcsolat tényleg nem egyértelmű. Ez a végtelen sok másik univerzum ügy, amelyek egyes fizikai elméletek szerint léteznek (ismét: figyeljünk, hogy interpretáljuk a tényt, hogy a húrelmélet bizonyos egyenleteinek ilyen-olyan megoldásai vannak), azért fontos a "van-e Isten" témában, mert sokan egy alternatívának tartják ezt az elképzelést a világ teremtettségéhez képest.

A gondolat a következő: a nagy filozófiai rejtély az, hogy miért van inkább valami, mint semmi, miért van egyáltalán világ és pláne, miért olyan, amilyen. Maga a tény, hogy van itt ez az esetleges univerzum mindenféle tulajdonságokkal olyan áthatóan rejtélyes, hogy magyarázatot kíván. Isten egy ilyen magyarázat. De egy másik magyarázat az, hogy végtelen sok másik univerzum is van és a miénk egyáltalán nem különleges. Semmi szükség arra, hogy megmagyarázzuk, ez az egy univerzum pontosan miért létezik és miért olyan amilyen, hiszen ott van az összes többi is, az összes lehetséges univerzum. Egyik létezése sem különösebben rejtélyes, mint a másiké.

A professzor erre adott válasza egyenesen lenyűgöző volt: semmilyen empirikus bizonyíték nincs ezeknek a további univerzumoknak a létezésére, így a bennük való hit irracionális... na igen. Tudjátok, minek a létezésére nincs még empirikus bizonyíték? Na mindegy...

A záró mondatok a következőképpen hangzanak:

Ahhoz a konklúzióhoz, hogy Isten létezik, nem szükséges hit. Az ateizmushoz kell a hit. Hit kell ahhoz, hogy azt higgyük, minden a semmiből keletkezett. Csak ésszerűség kell ahhoz, hogy belássuk, minden Istentől származik.

Először is elnézést ezért a borzalmas fordításért. Másodszor: azt már láttuk, hogy legalábbis a kinyilatkoztatott vallások egyik alaptétele, hogy igenis keletkezhetnek a dolgok a semmiből, mivel Isten is a semmiből teremti meg a dolgokat. Tehát ha az ateizmushoz hit kell, akkor legalábbis egy bizonyos típusú vallásossághoz szintén.

Másodszor: nem tagadom, hogy pusztán racionális érvek segítségével esetleg belátható, hogy van Isten. Ki tudja? Elég hajmeresztő dolgokat láttunk már be pusztán racionális érvelés segítségével, és én a magam részéről inkább nem becsülném alá a világ filozófusainak képességeit. De egy biztos: ezek nem azok a racionális érvek voltak, amelyekre szükségünk van.

Amellett had vessek fel még egy fontos dolgot. Még ha Aquinói Tamás változásból vett érve működik is, az akkor is csak annyit mutat meg, hogy volt egy első mozgató. Azt, hogy ez az első mozgató egy személy, aki végtelenül bölcs, mindenható és a morálisan tökéletes, még nem.

Aki az előbbiekhez hasonló istenérveket egy rendezett és konzisztens formában akarja látni (ami persze kevésbé vicces, de annál tanulságosabb), annak hadd ajánljam ezt a videót.

Legközelebb, amikor visszatérek a "van-e Isten?" témához, néhány valamivel erőteljesebb érvet veszek számításba. Addig is várom a kommenteket (de azért legyünk kedvesek egymáshoz, ez mégis csak egy érzékeny téma).