Tegnap jelent meg Seres László cikke a Polkorrekt átnevelőtábor, amelyben a Magyar Narancs egyik kavaró cikke nyomán kialakult vita kapcsán veti fel a "a gender mainstreaming kirekesztő, totalitárius őrület"-ének kérdését. Arról van szó, hogy ma ezek a mindenféle feministák, melegjogi aktivisták meg "genderfasiszták" rá akarják erőltetni a társadalomra az irracionális ideológiájukat, ami szerint nincs olyan, hogy nő meg férfi, meg tradicionális család, és ezt az "őrületet" meg kell állítani végre. Szeretném elmondani, hogy mért gondolom mindezt állati nagy hülyeségnek.

Mert mi is Seres és a vele egyetértők problémája ezekkel a törekvésekkel? Amennyire látom, 3 dolog:

1. Ezek a törekvések erőszakosan akarnak ráerőltetni egy ideológiát a társadalomra, amit az nem akar, ilyen formán diktatórikusak és megsértik azt a jogunkat, hogy olyan családmodellben és nemi szerepekben gondolkozzunk, amilyenekben akarunk.
2. Mert olyan abnormális őrletekhez vezet, mint hogy eltörlik a nemeket a nyelvekben, nem lesz külön fiú és lánymosdó, ne adj isten, a transzszexuálisok megválaszthatják, hogy melyik öltözőt akarják használni, a fiúkat nem nevelik férfiasságra, a lányokat nőiességre, és hát milyen beteges, természetellenes dolgok ezek már!
3. A gendertudatosság -- ahogy Seres Stefan Timmermans melegjogi aktivista egy idézete alapján kifejti -- kulturális és morális relativizmsuhoz vezet, vagyis ahhoz a nézethez, hogy nincs se jó se rossz, ez pedig általános romlásba dönti a társadalmat.

Na már most ezek közül egyik sem igazán meggyőző. Kezdjük a végéről.

1. Relativizmushoz vezet-e a gendertudatosság? Kétségtelen, hogy az elmúlt száz év alatt a női egyenjogúságon, a melegjogokon és más egyéb genderügyeken dolgozó gondolkodók (nem egyszer filozófusok) helyezkedtek egyfajta relativista álláspontra, azt állítva, hogy nem kellene végső válaszokat keresnünk morális vagy másmilyen kérdésekre, sem azt állítanunk, hogy ilyenek egyáltalán léteznek, mert ez beszűkült gondolkodáshoz, elnyomó és kirekesztő társadalomhoz vezet. Megjegyzem, ezt nem csak vérbenforgó szemű feministák mondták, hanem olyan középosztálybeli fehér férfiak is, mint a filozófus Karl Popper, a Nyitott társadalom és ellenségei című mű szerzője.

De még ha igaz is, hogy sok genderaktivista relativista, egyértelmű, hogy nincs szükségszerű összefüggés a kettő között. Valaki egész nyugodtan hiheti, hogy van végső morális vagy másmilyen igazság, hogy létezik egy meghatározott válasz arra a kérdésre, "mi a jó?", és egyúttal kitarthat amellett is, hogy a nemi egyenlőséget az segíti elő, ha minél több tradicionális nemi szerepet újragondolunk. Például gondolhatja valaki, hogy az a végső morális igazság, hogy fel kell ajánlani a lehetőséget mindenkinek, hogy megválassza a saját nemét. Én például így gondolom és nem vagyok relativista.

2. Az olyan dolgok, mint a transzszexuális öltöző, a nemek eltűnése a nyelvből, meg ilyesmik abnormálisak és őrületre utalnak. Legalábbis úgy tűnik, Seres (és sokan, akik hozzá hasonlóan érvelnek) valami ilyesmit akarnak mondani. A szerző ugyanis igazából nem mondja meg, mi a baj azzal, hogy például a svédben már van semlegesnemű névmás, vagy hogy lipcsében a professzorokat Herr Professorinnak szólítják. Egyszerűen felmutatja ezeket a példákat és azt hiszem, ezzel azt akarja sugallni, "nézzétek már ez mekkora hülyeség, tényleg ezt akarjuk hagyni?!"

Na már most ez egy érvelési hiba. Pusztán azzal, hogy felmutatod ezeket a példákat, még nem bizonyítottad, hogy bármi baj van velük. És ahogy máshol már kifejtettem, abból, hogy valamit abnormálisnak érzünk, jobb, ha nem következtetünk arra, hogy morálisan helytelen. Az arra vonatkozó érzékünk, hogy mi "normális" és mi nem, nem természettől fogva van meg bennünk, hanem a bevetett társadalmi konvenciók megtanulásával sajátítottuk el. De jó okunk van azt hinni, hogy ezek a konvenciók igenis egy kirekesztő és morálisan helytelen értékrendet közvetítenek felénk.

Minden korábbi társadalmi értékrendben voltak olyan normálisnak számító dolgok, amelyekről ma úgy gondoljuk, hogy morálisan elítélendőek. A tizenkilencedik században sokaknak természetes volt a rabszolgaság, az asszonyverés. Az 1950-es években egy Mississippi farmer meghallotta volna, hogy valahol a feketék ugyanazt a mosdót használhatják, mint a fehérek, simán azt mondta volna, hogy "meg kell állítani ezt az őrületet, mert ilyen abnormalitásokhoz vezet".

Egyszóval: ha azt gondoljuk, hogy abból, hogy valami különös vagy nem tűnik "normálisnak", arra következtethetünk, hogy az őrültség vagy rossz dolog, akkor egyenes úton vagyunk egy kirekesztő társadalom felé.

3. A feministák rá akarják erőszakolni a saját ideológiájukat mindenki másra így épp ők válnak kirekesztővé és elnyomóvá. Kétségtelen, hogy a genderaktivisták tudnak nagyon erőszakosak is lenni és ez az egész párbeszéd olykor nagyon egyoldalúvá is válhat, aminek sokszor nagyon-nagyon rossz következményei vannak. Erre szerintem az egyik legjobb példa, amit én is abszolút problémásnak érzek (még ha a kifejtés módjával nem is teljesen értek egyet) itt látható:

DE! Azt is fontos belátnunk, hogy a feministák és társaik nem az egyéni hülyeségüket akarják "ráerőltetni" a társadalomra. Ez nem olyan, mintha azt akarnák elérni, hogy mindenki azt a zenét szeresse, amit ők. A gendertudatosság nem egy privát ideológia, amit valaki vagy elfogad, vagy nem.

Ezek az aktivisták úgy gondolják, hogy a dolgok, amiken változtatni akarnak legalább olyan rosszak, mint a rabszolgaság, rasszizmus és más hasonlók. Senki nem mondta volna Martin Luther Kingnek, hogy ne akarja már a "saját ideológiáját" ráerőltetni a jóravaló, "normális" rasszista népekre. Meg hogy mi ez már, hogy erőszakosan rá akarja venni az embereket, hogy ne gyűlölködjenek és ne gondolkozzanak kirekesztő kategóriákban.

A feministáknak sem az az elsődleges céljuk, hogy minden kisfiú járjon rózsaszínben, mert máshogy nem tudnak mit kezdeni a péniszirigységükkel. Még ha néha rosszul is csinálják, a céljuk az, hogy egy igazságosabb és végső soron jobb társadalomban éljünk, amiben az emberek nem szenvednek hátrányt olyasmik miatt, amiről nem tehetnek, mint a nemi identitásuk, hogy milyen nemiszervekkel születnek és más hasonlók. Tényleg olyan szörnyű dolog, ha valaki erőszakosan próbál tenni az igazságtalanság ellen?

Mindez persze nem jelenti, hogy mostantól mindenki járassa a kisfiát szoknyában, hogy a feministáknak jó legyen. Ez mindössze annyit jelent, hogy ha felvetődik, hogy valamelyik régi berögződésünk akár arról is, hogy mit jelent fiúnak lenni vagy lánynak kirekesztő, káros, morálisan igazolhatatlan, akkor ne utasítsuk el ezt a felvetés ellenségesen csak azért mert furcsának tűnik vagy éppen túl radikálisnak. Üljünk le és gondoljuk át inkább, hogy nem velünk van-e a baj.

Ti mit gondoltok erről? Meggyőző amit mondok, vagy inkább ez tűnik butaságnak?