Ismeritek az okoskodó srácot az óráról/munkahelyről/buszról, aki mindig meg akarja magyarázni, hogy csak az evolúció miatt hiszed, hogy szereted anyádat, pedig valójában nem is? És az asztrohívő hippit, aki szerint a tudósokat azért pénzelik a multik, hogy kimossák az agyunkat? A tudományról sokaknak sokféle, többé vagy kevésbé színvonalas gondolata van. A huszadik században a filozófusok is nagy erőfeszítéseket tettek, hogy választ találjanak a vele kapcsolatos néhány alapvető kérdésre. Nézzük, hogy ezek a belátások hogy segítenek a tudománnyal kapcsolatos legidegesítőbb tévhitek lebontásában.

1. A tudomány bebizonyította, hogy nincs Isten/nincs szabad akarat/nincsenek unikornisok.

Oké, szóval a tudomány (mármint modern természettudomány) nem bizonyított be semmit, legalábbis nem úgy, ahogy például matekórán bizonyítjuk, hogy a Pitagórasz-tétel igaz (a matek most ne legyen természettudomány). Egy bizonyításnak elvileg meg kellene mutatnia, hogy a bizonyítandó dolog igazságában teljességgel bizonyosak lehetünk. De ha a huszadik századi tudományfilozófia elért valamit, akkor az az a felismerés volt, hogy a természettudomány sohasem konfirmálhat, azaz igazolhat véglegesen egy állítást. Ennek sok oka van. A legegyszerűbb az, hogy bármikor jöhet egy olyan megfigyelés, ami cáfolja az elméletünket, ennek a lehetőségét lehetetlen kizárni -- ilyen a matematikában nincs. De ami a tudományt teszi, az nem is az, hogy állításokat bizonyít, hanem hogy falszifikálható, megcáfolható állításokat tesz -- olyanokat, amelyeknél fennáll az ellenőrizhetőség esélye. Az üres spekulációhoz képest ez is nagy eredmény, de azért ne szálljunk el nagyon.

2. A tudósok rengeteget tévedtek korábban, tehát a tudomány nem megbízható.

Bár a tudomány nem képes egy állítás igazságát végérvényesen bizonyítani, ez még nem ok arra, hogy bizalmatlanok legyünk vele szemben. Nyilván a hétköznapokban is sokat tévedünk, mire egy probléma megoldását megtaláljuk. És a tudomány nagyrészt ennyi: problémamegoldás, vagy ahogy a híres amerikai tudományfilozófus, Thomas Kuhn mondta, rejtvényfejtés. Olyasmi, mint a sudukuzás, vagy mint amikor megpróbáljuk kitalálni, ki a gyilkos egy krimiben. Csak mondjuk végtelen sok gyilkossal. Mármost nyilván egy csomót tévedünk, mire rájövünk egyikre-másikra. De ez nem jelenti azt, hogy sohasem találunk meg legalább néhány gyilkost, vagy nem fejtjük meg a suduku legalább egyik részét.

És még egy fontos dolog: az, hogy a tudósok nem tudják igazolni egyik vagy másik állításukat, még nem jelenti, hogy az állítás nem is igaz. Könnyen lehet, hogy a tudósok egy csomó igaz dolgot mondanak, csak épp nem tudják őket végérvényesen igazolni. Ettől még érdemes bennük megbízni, mert a rakás űrrakétából, repülőgépből és védőoltásból úgy tűnik, nem járnak teljesen rossz úton.

3. A tudomány igaz, mert megfigyelésekre épül

Hááát.... persze, a természettudomány empirikus, azaz tapasztalati ismereteket szolgáltat, és mint ilyen megfigyelések nélkül aligha jöhetne létre. De csak és kizárólag a puszta megfigyelések alapján még nem tudnánk tudományos hipotéziseket gyártani. Tegyük fel, hogy látod, hogy egy billiárdgolyó hozzáér egy másikhoz, és hirtelen a másik is megmozdul. Ebből következtethetsz arra, hogy az egyik golyó okozta a másik elindulását. De momentán ilyen megfigyelések alapján arra is gondolhatnál, hogy az űrlények mozdították el a másik golyót. A megfigyelés, az eset kinézete pontosan ugyanaz volna. Persze az egyik opció hülyeség. De lássuk be, ezt az előfeltevést nem bizonyítottuk empirikusan -- nem néztük meg minden alkalommal, hogy nem az űrlények voltak-e. Tehát a tudomány megfigyelésekre és nem empirikus előfeltevésekre egyaránt épít. És hogy melyik előfeltevéseket válasszuk? Nos, sok tudományfilozófus szerint ezt az égvilágon semmi nem határozza meg. A tudományos elméletek, ahogy mondják, aluldetermináltak a tapasztalatok által. Azt, hogy melyik tudományos elméletet fogadjuk el, a megfigyelések önmagukban nem döntik el.

4. A tudományban való "hitünk" semmivel sem megalapozottabb a vallásos hitnél, a tudományhívők vallási fanatikusok.

Akik ilyeneket mondanak, általában az jár a fejükben, hogy egy-egy megszállott Richard Dawkins fan tud olyan idegesítő lenni, mint az akaratos bácsika a metrón, aki a Deák tértől a Blaháig mindenképpen meg akar téríteni minket. Ebből persze nem következik, hogy a tudomány és a vallás egyforma dolgok. Sőt, nagyon fontos megkülönböztetni őket. A tudomány nagyrészt rejtvényfejtés, bizonyos nyomok alapján próbálunk magyarázatokat felállítani. A vallás ezzel szemben olyan, mint... nos, hát... a vallás. Az egyéni életnek egy egyetemes kozmológiai, etikai és spirituális rendszerbe való beillesztése. A vallási doktrínák nem különféle természeti jelenségek által generált rejtvények megoldásai. A tudományos állítások pedig nem egy átfogó metafizika és etika részei. És nagy-nagy bajok, de legalábbis félreértések származnak abból, ha ezeket a szférákat összekeverjük, ahogy arra filozófusok (mint Sören Kierkegaard és Ludwig Wittgenstein), sőt tudósok is rávilágítottak (erről itt olvashattok még esetleg).

5. A tudomány előbb-utóbb mindent kérdést meg fog válaszolni

Ez biztos, hogy nem igaz. Először is vannak kérdések, amik eleve túl vannak az empirikus természettudományok hatáskörén. Például: melyik a helyes logikai rendszer? Megérdemelte-e Matthew McConaughey az Oscart? Léteznek-e platóni ideák? Még ha azt is gondoljuk, hogy ezekre a kérdésekre nincs egyértelmű válasz, akkor is beláthatjuk, hogy ha lenne, azokat nem a természettudomány eszközeivel kellene próbálnunk megkeresni. Másrészt egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy létezik-e (tudományos vagy nem tudományos) válasz mindenre. Nagyon is meglehet, hogy vannak megválaszolhatatlan kérdések, hogy az emberi megismerés korlátos (ahogy Immanuel Kant a történelem egyik legnagyobb filozófusa gondolta). Ha ez így van, akkor végképp nem gondolhatjuk, hogy a természettudomány egy nap választ ad nekünk mindenre.

6. A tudomány nem válaszolhat meg egy kérdést sem, legalábbis nem a fontosakat (pl. Isten, lélek, honnan jövünk, merre tartunk stb.)

Azért sem egészen fair. Be kell látnunk, hogy a természettudomány elég szépen teljesít és az eredményei nélkül jóval hátrébb lennénk a világ megismerésében és megértésében, mint ahol most vagyunk. És még ha igaz is -- ahogy például szerintem igaz --, hogy sok olyan a hétköznapi életünk szempontjából lényeges kérdés van, amit a természettudomány képtelen megválaszolni, akkor is jó okunk van azt gondolni, hogy a tudomány e kérdések sok fontos aspektusára deríthet fényt.

Vegyünk például egy alapvető filozófiai problémát, azt a kérdést, hogy létezik-e a testtől különböző, halhatatlan lélek. Sokan gondolják úgy, hogy a természettudomány bebizonyította, hogy nincs, hiszen a neurológusok megmutatták, hogy a gondolatainkat az agyunk generálja stb. Ez szigorúan véve nincs így, de a neurológia annyit kétségtelenül megmutatott, hogy az elménk sokkal-sokkal szorosabb összefüggésben van az agyunkkal és más szerveinkkel, mint ahogy például Platón gondolta. Ez pedig egész új megvilágításba helyezi a test-lélek problémát.

Egyszóval érdemes sem nem túlértékelni, sem nem lebecsülni a természettudomány, hanem elismerni akként, ami: az egyik leghatékonyabb mód, ahogyan a környező világot megismerhetjük, aminek viszont -- mint minden másnak is -- megvannak a maga korlátai.