Léteznek-e a fizikaitól különböző, "lelki" vagy mentális dolgok? Ez a filozófia egy régi kérdése. Ma a legtöbb filozófus materialista, vagy fizikalista, azt gondolja, hogy csak fizikai dolgok és tulajdonságok léteznek. Van azonban egy nagyon erős érv a kortárs elmefilozófiában, ami sokak szerint kétségbe vonja ezt az elképzelést. Az érv neve "tudás-érv", és a központjában egy történet áll Maryről, a színvak szemészről.

Az ausztrál filozófus Frank Jackson a nyolcvanas években a következő gondolatkísérletet vezette elő (nem pontosan ezt, de a változtatások nem lényegesek): képzeljük el, hogy van egy szemész, Mary, aki egész életében soha nem látott színeket.

Például azért mert egész életét egy olyan szobába zárva töltötte, ahol minden fekete-fehérre volt festve, és soha nem engedték, hogy színes dolgokat lásson (ez Jackson kicsit disztópikus verziója), vagy egyszerűen azért, mert színvakként született, egész életében fekete-fehérben látta a világot (ez az én kevésbé sötét változatom).

Mármost Mary egy zseni. Olyan elképesztő fordulatszámon pörög az agya, hogy képes a színlátással kapcsolatos minden biológiai, fiziológiai, kémiai és fizikai tényt megtanulni. Szó szerint mindent tud arról, hogy milyen fizikai vagy materiális folyamatok zajlanak le, mikor az ember pirosat, sárgát, stb. lát.

Persze, persze, nyilván nincs ilyen ember, meg még nyilván mi sem tudunk mindent ezekről a folyamatokról, és nyilván Mary fejfájást kapna ennyi sok tudástól, de tekintsük el ettől, és a gondolatkísérlet kedvéért tegyük fel, hogy Mary minden a színlátással kapcsolatos fizikai tényt ismer.

Egy nap azonban Marynek szerencséje lesz, és kiengedik a színtelen szobából, ahol tartották, vagy meggyógyítják a színvakságát. Kilép tavasszal a virágos mezőre, és meglátja a piros pipacsokat, és azt mondja, "ahá, szóval ilyen pirosat látni!"

Jackson és más filozófusok szerint Mary ekkor tanul valami újat a színlátásról, valamit, amit eddig nem tudott, hiába tudott minden fizikai tényt a színlátással kapcsolatban. Ez pedig azt jelenti, hogy van a színlátással kapcsolatban valami nem fizikai, nem materiális.

Hiszen hiába ismered meg a színlátással kapcsolatos összes fizikai tényt, ahogy Mary, akkor sem ismerted meg azt, hogy milyen pirosat vagy zöldet vagy sárgát látni. Ez, hogy tudniillik milyen ezt vagy azt látni, egy nem fizikai természetű, mentális valami. Tehát léteznek nem fizikai természetű valamik, az tudniillik, amit Mary akkor ismer meg, amikor először kilép a virágos mezőre.

Mielőtt tovább rohannánk, álljunk meg egy percre és gondoljuk végig, hogy mit bizonyít ez az érv, ha működik. Ha ez az érv érvényes, akkor azt bizonyítja, hogy van valami nem fizikai természetű is a világban. De mi ez a valami pontosan?

Először is: biztos, hogy nem testetlen szellemek, amik ide-oda röpködnek és a halálunk után fehér ruhában járnak vissza ijesztgetni a rokonainkat. Az érv semmi ilyesmiről nem mond semmit.

Két jelölt van arra, hogy minek a létezését mutatja meg pontosan az érv. Az egyik: nem fizikai, mentális tények. Az érv arra mutat rá, hogy "a piros ilyennek és ilyennek látszik" egy nem fizikai, mentális tény. Nem írható le fizikai terminusokkal, hiszen különben Mary már azelőtt is le tudta volna írni, hogy meggyógyították a színvakságát.

A másik lehetőség, hogy az érv azt mutatja meg, léteznek mentális tulajdonságok. Ezeket is fizikai dolgok hordozzák - például piros pipacsok, vagy az élményeink, amik a fizikalista részéről fizikai dolgok -, csak éppen ezekről a tulajdonságokról még egy teljes fizikai leírás sem tud számot adni. Az "ilyennek és ilyennek látszani (bizonyos fényviszonyok mellett bizonyos embereknek)" a piros pipacsok egy nem fizikai tulajdonsága, amelyet fenomenális (látszással, megjelenéssel kapcsolatos) tulajdonságnak szoktunk nevezni.

Természetesen a fizika el tudja mondani, hogy a fény hogyan verődik vissza és szóródik a pipacsok felületéről, hogy ez milyen reakciót vált ki a retinánkon és az agyunkban stb. De azt, hogy milyennek látszik egy piros pipacs, egy ilyen fizikai leírásból nem derül ki. Ha kiderülne, Mary semmi újat nem tanulna, mikor először látna életében piros pipacsot.

Mire jó akkor ez az érv, ha nem mutatja meg, hogy léteznek testetlen szellemek vagy ilyesmi? Miért érdekes akkor ez a számunkra? Nos azért, mert ha az érv működik, megmutatja, hogy létezik a valóságnak egy olyan szférája, amelyhez csak a tudatos elme képes hozzáférni, és amelyről még a világ teljes és tökéletes fizikai leírása sem adhat számot.

Na jó, térjünk rá arra, hogy működik-e az érv. Ahogy mondtam, ma a legtöbb filozófus materialista, így aztán sok különböző kísérlet született arra, hogy bebizonyítsák, a tudás-érv nem mutat meg semmit.

Az egyik legszélsőségesebb elképzelés szerint nem igaz az, hogy Mary színvakként ne jöhetett volna rá, hogy milyen pirosat látni. Daniel Dennett, a híres amerikai elmefilozófus szerint ha Mary tényleg mindent de mindent tud a színlátás fizikájáról, semmi okunk azt hinni, hogy ne lenne képes kikövetkeztetni e tudás alapján, hogy milyen pirosat látni.

Persze számunkra ezt nagyon nehéz elképzelni, de csak azért, mert mint említettük Mary zseni, aki végtelenül nagyobb és összetettebb tudással rendelkezik, mint mi. Nem csoda, hogy el se tudjuk képzelni, hogyan nézne ki a következtetés, ami a fizikaitól a mentális tulajdonságokig vezet.

Ez az elképzelés sokakat nem győz meg. Aligha gondolhatnánk, hogy a színvak Mary puszta okoskodással meg tudja gyógyítani magát. Vagy képzeljük el, hogy Mary vak. Nehéz lenne elképzelni, hogy ha eleget tanul, és elég nagy mennyiségű fizikai tudást halmoz fel, akkor egyszer csak képes lesz megismerni azt, hogy milyen piros pipacsokat látni a mezőn.

A fenomenális tulajdonságoknak úgy tűnik tényleg van egy olyan tulajdonsága, hogy nem lehet őket kinyerni úgynevezett propozicionális tudásból, olyan fajta tudásból tehát, amit mondatokkal ki lehet fejezni, és amit könyvekből meg lehet tanulni.

Sokan elismerik, hogy mikor Mary kilép a mezőre, megtanul valami újat, amit a könyvekből nem tanulhatott volna meg, de tagadják, hogy ez a valami nem fizikai természetű lenne. A jelentős amerikai filozófus, David Lewis szerint például Mary új sajátos képességeket sajátít el, amikor meglátja a pipacsokat.

Immár rendelkezni fog az arra való képességgel, hogy elképzelje ezt a színt, visszaemlékezzen rá, felismerje stb. De ezek a dolgok, mint elképzelni, visszaemlékezni, felismerni, a materialista Lewis szerint egyszerű fizikai folyamatok. Az agyunkban lezajló események, amelyekben nincs semmi különös, egyáltalán nem zavarják meg a fizikalista nyugalmát. Ha tehát Marry egy képességet sajátít el, akkor a tudás-érv nem veszélyezteti a fizikalizmust.

Igen ám, de sokan úgy vélik, tudni, hogy milyen például pirosat látni, egyáltalán nem ugyanaz, mint képesnek lenni elképzelni, visszaemlékezni rá stb. Mi van például, ha valaki borzasztó feledékeny, vagy valamilyen betegségben szenved, és iszonyú hamar elfelejti, amit látott. Furcsa volna azt mondani, hogy mikor meredten nézi a piros pipacsokat nem tudja, milyen pirosat látni csak azért, mert később nem fog tudni visszaemlékezni rá vagy nem fogja tudni elképzelni.

Egy másik megoldás azt mondani, hogy Mary egyáltalán nem ismer meg új dolgokat, mikor kilép a mezőre. Amit megismer, azok a régi dolgok, amiket már korábban is ismert, csak éppen új módon ismeri meg őket. Ennek megmagyarázásához sok filozófus az úgynevezett "fenomenális fogalmak" koncepcióját vezeti be. Az elképzelés a következő:

A pipacs pirossága egy dolog, ami különböző módokon ismerhető meg. Mary színvak korában fizikai leírásokon keresztül, fizikai fogalmak ismerte meg. Mikor azonban meggyógyul, lehetősége nyílik új típusú fogalmakon, fenomenális fogalmakon keresztül megismerni ugyanazt a dolgot. A dolog és minden tulajdonsága ugyanaz marad, mindössze arról van szó, hogy új módon, új fogalmak segítségével ismeri meg azokat Mary.

Működik ez a típusú válasz? Nos, meglehet, de gondoljuk meg a következőt: a fizikai dolgok nyilván azért írhatóak le helyesen fizikai fogalmakkal, mert fizikai tulajdonságaik vannak. De ha ugyanezek a dolgok leírhatók a fizikai fogalmakra vissza nem vezethető mentális (fenomenális) fogalmakkal, akkor ez nem azt jelenti, hogy a dolgoknak rendelkezniük kell nem fizikai, mentális tulajdonságokkal is? Másképp minek a révén lehetne őket helyesen leírni ezekkel a nem-fizikai fogalmakkal? Lehetséges volna, hogy a fogalmak rendje és a dolgok rendje ennyire eltérjen egymástól?

Ezek a megfontolások már nagyon messzire vezetnek, és számos a tudás-érvvel kapcsolatos technikai és metafizikai megfontolást vonzanak be, amiken itt nem tudunk végigmenni. Minden esetre remélem, érdekes volt ez a gondolatkísérlet, és új fényt tudott vetni erre a régi filozófiai kérdésre.

Nektek melyik megoldás tetszik a problémára? Esetleg egy sajáttal állnátok elő? Írjátok meg a kommentekben és nézzük meg, mire jutunk.