"Metafizika" - ha valaki bedobja ezt a varázsszót, mindjárt tudni, hogy valami nagy és fontos dologról beszél.Csakhogy általában nem metafizikáról. Ez is az egyike azoknak a filozófiai kifejezéseknek, amiket mindenki használ, de általában csak valami homályos elképzelésünk van arról, hogy pontosan mit is jelent. Nézzük meg tehát, hogy mi és mi nem a metafizika!
1. A metafizika azt jelenti, "fizikán túli". Ez így nem igaz, legalábbis nem első körben. A "metafizika" szó görögül tényleg azt jelenti, hogy a "fizikán túli", "fizika utáni", de azért, mert Arisztotelész metafizikával foglalkozó könyvét ókori szerkesztői a "Fizika" című könyv után tették, innen a név. Maga Arisztotelész "első filozófiának" hívta a metafizikát.
2. Rendben, de a metafizika a fizikai világon túli dolgokkal foglalkozik. Oké, ez a "fizikán túli" megközelítés nem teljesen elvetélt, mert igaz az, hogy a metafizika foglalkozik a fizikai világon elvileg kívül eső dolgokkal, mint például Isten - ezért érezte például Aquinói Szent Tamás találónak a "metafizika" nevet. De koránt sem csak ezekkel. A metafizikusok legalább annyit beszélnek asztalokról, székekről és személyekről, mint Istenről és más "fizikán túli" dolgokról. A metafizika nem elsősorban a nagy, magasztos, természetfeletti dolgok tanulmányozása.
3. A metafizika a létezőnek, mint létezőnek a vizsgálata. Hát igen, ez volna a nyerő meghatározás, legalábbis sokak szerint (beleértve engem). De hogy kell ezt pontosan érteni? Nos, a különféle szaktudományok a dolgokat ("létezőket") különféle szempontokból vizsgálja. Egy közgazdász vizsgálhatja az embereket mint fogyasztókat vagy termelőket (oké, nem vagyok jó közgázból, tegyük fel, hogy ezek igazi kategóriák) és ilyenkor elvonatkoztat egyéb tulajdonságaiktól, például, hogy milyen a szemük színe, vagy mi a kedvenc állatuk. A metafizika a létezőt a lehető legáltalánosabb kategóriákban próbálja leírni. Például egy porcelánvázával kapcsolatban nem azt kérdezi, hogy milyen értékes, milyen stílusú díszítés van rajta vagy milyen nehéz, hanem hogy milyen fajta létező.
Mit lehet válaszolni egy ilyen kérdésre? Pontosan ekörül megy a vita: melyek a létező legáltalánosabb kategóriái. Sokan sokféle megoldást javasoltak. Arisztotelésznél 10 kategóriát találunk, ezek között a legfontosabb a szubsztancia, az a létező, aminek a léte egyik másik létezőtől sem függ. Lehet például gondolni, hogy egy piros labda szubsztancia, de az ő pirossága, ez a tulajdonság, már nem, mert a tulajdonság nem tud létezni a labda nélkül, nem lebeghet szabadon. Sokféleképpen fel lehet még osztani a létezőket. Például partikulárékra, azaz egyedi létezőkre, és univerzálékra, azaz egyszerre több helyen létező dolgokra, mint például a tulajdonságok. Vagy konkrét (téridőbeli) és absztrakt (téridőn kívüli) dolgokra.
De hát kit érdekel, hogy lehet felosztani a létezőket? Tényleg úgy tűnik, hogy a metafizikai kérdések többsége csak értelmetlen szőrszálhasogatás. Van viszont néhány (jó néhány) olyan téma, ami szerintem mindenki számára elég fontos. Vegyük azt a sokak számára egyáltalán nem közömbös kérdést, hogy létezik-e halál utáni élet. Ez nem kis mértékben attól függ, hogy van-e a testtől függetlenül is létezni képes lélek. Ez a kérdés nem más, mint hogy a lélek szubsztancia-e, vagy épp ellenkezőleg függ a testtől. Ez pedig kérem, egy ízig-vérig metafizikai kérdés.
Nem értelmetlen kicsit ilyesmikkel foglalkozni? Az emberben joggal merülhet fel, hogy még ha fontosak is a metafizikai kérdések, akkor sem fogunk rájuk soha választ találni. Erről megvan a véleményem. Egy eggyel komolyabb vád az, hogy a metafizikai kérdésfeltevései eleve értelmetlenek, nem jelentenek semmit. Az a kérdés, hogy "mi a létező, mint létező", egyszerűen túl általános, nincs semmilyen tartalma és épp ezért nem is lehet rá válaszolni. Ennek a témának a nagy klasszikusa az német filozófus, Rudolf Carnap.
Őszintén szólva nehéz mit mondani az ilyen felvetésekre, mert nagyon is jogosnak tűnnek. A helyzet viszont az, hogy ha tetszik, ha nem, folyton-folyvást teszünk metafizikai kijelentéseket, és a legtöbb fontos döntés, a legtöbb vélemény, amit megalkotunk, ilyen vagy olyan módon de sajátos metafizikai nézeteken alapul. Ezzel lehet vitatkozni, de én a leghatározottabban így gondolom.
Mikor például olyasmikről gondolkodunk, hogy legyen-e halálbüntetés, vagy morálisan helyes-e az abortusz, nagy mértékben annak alapján formálunk véleményt, hogy mit gondolunk például az emberek és a személyek metafizikai státusáról. Vajon egy magzat már egy személy? Mitől lesz egy személy személy? Mitől marad azonos magával időn keresztül? Vagy ha tudományt művelünk, előbb-utóbb fel kell tennünk a kérdést, hogy mikor számít két részecske azonosnak egymással, milyen annak a fizikai realitásnak a természete, amelyet elvileg vizsgálunk, stb.
Persze, lehet mondani, hogy mindez csak konvenció kérdése vagy értelmetlen ezen gondolkodni, de a helyzet az, hogy előbb-utóbb úgyis mondani kell valamit és akkor nem árt a lehető legátgondoltabb válaszokat adni.
