Ezt a filozófiai problémát mindenki ismeri, de a legtöbben vagy túl kevés vagy túl nagy fontosságot tulajdonítanak neki. A kérdés a következő: honnan tudhatjuk, hogy nem egy szuperszámítógép által generált álomvilágban élünk, mint a Mátrixban? Mit lehet erre válaszolni? Hát egyrészt, hogy nyilván sehonnan; másrészt meg kit érdekel? Nyilván meg lehet kérdezni, hogy vajon a világ nem egy óriás tüsszentéséből keletkezett-e, de ilyesmikkel foglalkozni, lássuk be, nincs értelme. Miért törik magukat mégis évszázadok óta a filozófusok, hogy megoldják ezt a problémát?
Nos, egyrészt ez egy nagyon fancy gondolat és szerintem sokan nem érzik magukat elég entellektüelnek, ha néhanapján nem kérdőjelezik meg a külvilág létezését. A kicsit komolyabb gondolkodókat másért érdekli a dolog. Ez a típusú probléma ugyanis a tudás természetére hivatott rávilágítani.
Ez egy fontos dolog: a Mátrix, a Descartes Démon argumentuma, vagy Hilary Putnam Agyak a tartályban érve nem arra valók, hogy bebizonyítsák, minden csak illúzió, vagy hogy a világ nem az, aminek látszik. Ezek az érvek nem magáról a világról, hanem a világról való ismereteinkről szólnak.
Egész konkrétan azt akarják megmutatni, hogy a világ valamelyik részéről vagy akár az egész világról semmiféle tudásunk nincsen. Ez elsőre elég fura. Én például tudom, hogy kétszer kettő négy, hogy Budapest Magyarország fővárosa és hogy Arisztotelész görög filozófus volt - ha nem tudnám, valószínűleg sosem kaptam volna diplomát (bár a magyar felsőoktatási rendszert jobb nem túlértékelni).
Ennek fényében hogy lehet akkor amellett érvelni, hogy nem tudunk semmit? A szkeptikus érvek - a Descartes-tól Putnamen keresztül a Mátrixig - jellemzően mind egy kaptafára készülnek. Az általános szkeptikus érv így fest:
Van egy szkeptikus hipotézis, például, hogy mind a Mátrixban élünk - ezt nevezzük "H"-nak - és van egy random választott állítás, például, hogy egy széken ülök - ezt nevezzük "p"-nek. Naszóval:
- Ha nem tudom, hogy H hamis, akkor azt sem tudom, hogy p igaz-e: ha nem tudom száz százalékra, hogy nem a Mátrixban vagyok, akkor azt sem tudom, hogy egy széken ülök-e, hiszen ekkor legjobb tudomásom szerint akár a Mátrixban is lehetek és akkor nem ülök semmilyen széken - egy rózsaszín trutyiban lebegek.
- Nem tudom, hogy H hamis: hát igen, ez a szkeptikus hipotézisek lényege, hogy elvileg sem derülhet ki (hacsak nem valami csoda folytán), hogy hamisak-e vagy sem. Ebből a kettőből egyenesen következik, hogy:
- Nem tudom, hogy p igaz-e: szóval nem tudom, hogy egy széken ülök. Mivel p-t random választottam ki, az egész érvet el lehet játszani bármelyik más állításra is, így aztán bármelyik tetszőleges állításra bebizonyíthatom, hogy nem tudom, igaz-e.
Ez az érv sajnos logikailag érvényes. Ez persze csak annyit jelent, hogy a premisszákból következik a konklúzió. Ahhoz, hogy a szkeptikus örülhessen, a premisszáknak igaznak is kell lenniük. Azok tehát, akik szeretnék azt gondolni, hogy tudás mégis létezik, tagadhatják a premisszák valamelyikét.
De mégis melyiket? És hogyan? Ti mit gondoltok? Hogyan mennétek neki ennek az érvnek? Vagy meggyőzőnek tűnik; el kell fogadnunk a szkepticizmust? Később majd még posztolok a lehetséges megoldásokról, úgyhogy ha érdekesnek tűnik a téma, figyeljétek a blogot.
