Miért helytelen dolog félájultra verni valakit? Egyértelműnek tűnik, hogy azért, mert ezzel sok szenvedést okozunk a másik embernek, súlyos testi károkat szenvedhet, amikből talán sosem épül fel. Sokszor annak alapján ítéljük meg, hogy egy cselekedet jó-e vagy rossz, hogy az mit okoz, milyen következményekkel jár. De vajon helyes ez az elképzelés? Tetteink tényleg a következményeik miatt lesznek jók vagy rosszak? Sok filozófus szerint ez egyáltalán nincs így.

Gondolj az egyetemi vagy a gimis éveidre. Ugye a te óráidon is mindig volt egy srác vagy lány, aki mindig mindenről mindent tudott. Nem csak az órai anyaggal volt mindig tisztában, nem csak az ajánlott irodalommal, de bármikor húszperces, mélyenszántó elemzéseket tudott adni a nagyvilág ügyeiről is. Ilyenkor mindig felmerült bennem: vajon ők tényleg tudják ezeket a dolgokat, vagy csak megjátsszák, hogy okosak, és valójában olyan nagy szavakkal dobálóznak, amiket maguk sem értenek? Egyáltalán: miben áll tudni valamit? Mikor mondhatjuk valakire, hogy tudja, ez vagy az a helyzet?

Léteznek-e a fizikaitól különböző, "lelki" vagy mentális dolgok? Ez a filozófia egy régi kérdése. Ma a legtöbb filozófus materialista, vagy fizikalista, azt gondolja, hogy csak fizikai dolgok és tulajdonságok léteznek. Van azonban egy nagyon erős érv a kortárs elmefilozófiában, ami sokak szerint kétségbe vonja ezt az elképzelést. Az érv neve "tudás-érv", és a központjában egy történet áll Maryről, a színvak szemészről.

Az abortusz kérdése a az alkalmazott filozófia egyik legtöbbet tárgyalt problémája. Egyúttal fontos társadalmi, politikai, jogi kérdés is, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Próbáljuk meg körüljárni ezt az elképesztően összetett és érzékeny témát filozófiai szemszögből, és nézzük meg, a kortárs erkölcsfilozófusoknak mi a mondanivalójuk arról, hogy vajon megengedhető-e az abortusz vagy sem.

A nemrégiben Párizsban történt szörnyű események nyomán sajnos nagyon aktuálissá vált a politikafilozófia egyik fontos kérdése: miért fontos a szólásszabadság, és szabad-e egyáltalán korlátozni bármilyen körülmények között? Ezt a kérdést sokan sokféleképpen vetették fel az elmúlt napokban. Én most egy speciálisan filozófiai megközelítést szeretnék bemutatni, ami talán a párizsi tragédiát is egy új oldalról tudja megvilágítani.

Minden embernek joga van az élethez, a tulajdonhoz és a biztonsághoz. De mégis miért? Ki mondja meg, hogy milyen jogok illetnek meg minden embert? Egyáltalán: miért illetnének meg bizonyos jogok minden embert a világon, csak azért, mert emberek? Ez az egyik legmélyebb és legkomolyabb morál- és politikafilozófiai kérdés. És mivel most, december 10-én volt az emberi jogok világnapja, úgy gondoltam, ideje mondani róla pár szót.

Szeretjük azt gondolni, hogy ha van egy dolog, amit biztosan tudunk, akkor az az, hogy 2+2=4. De mégis honnan tudjuk ezt? És miért vagyunk olyan biztosak benne? Az elmúlt néhány száz évben a filozófusoknak nem kevés mondanivalójuk akadt arról, hogy vajon miként teszünk szert a matematikai ismereteinkre, és mitől lesznek ezek az ismeretek megbízhatóak. Nézzük meg, mivel álltak elő.

A múlt héten volt a Demokrácia Éjszakája, ahol volt alkalmam részt venni egy rakás kerekasztal-beszélgetésen, ahol rendszeresen előjött a kérdés, hogy mi is igazából a demokrácia, és milyen értékei vannak (vagy nincsenek). Ezek a kérdések elsőre egyszerűnek tűnhetnek, hiszen állandóan beszélünk demokráciáról, demokratikus értékekről, vagy a demokrácia visszásságairól. De tudjuk pontosan, mi a demokrácia és miért jó? Nézzük, a filozófusoknak mi mondanivalója van erről.

A napokban előkerültek a pécsi rendőrség prevenciós filmjei, amelyek a fiatal lányokat szándékoznak megvédeni, és megelőzni a megerőszakolással és egyéb szexuális bűncselekménnyel kapcsolatos eseteket. A videók szlogenje "tehetsz róla, tehetsz ellene". Mármint a lányok. De vajon pontosan ki tehet róla? Nézzük meg, mit mondanak erről a felelősség filozófiai elméletei.

Kedves Filófaktor-olvasók! Ahogy észrevehettétek, az utóbbi hónapokban elmaradtak a posztok, mivel semmi időm nem volt a bloggal foglalkozni. Csakhogy egyre-másra történnek velem olyan esetek, amik meggyőznek arról, hogy a blog által vállalt küldetést, a filozófia népszerűsítését mármint, érdemes továbbvinni. Éppen ezért a következő időszakban új posztokra számíthattok, amiket remélem, a korábbihoz hasonló lelkesedéssel fogtok olvasni, és amikkel kapcsolatban termékeny vitákat folytathatunk.